Kastély, Múzeum

A hónap műtárgya 2020. február

A Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás februári műtárgya

A hónap műtárgya-sorozat célja, hogy az érdeklődőknek minden hónapban egy-egy kiemelkedő műtárgyat mutasson be, melyeket a Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás tárlataiban tekinthetnek meg a Lamberg-kastélyban.

Thonet szék

Michael Thonet (1796. július 2. – Bécs, 1871. március 3.) német asztalos, technikai újító, a modern gyártás- és formatervezés előfutára. A formatervező-művészet történetének nagy alakjai között tartjuk számon.

Apja tímár volt, aki asztalosnak taníttatta ki. A fa hajlításának gondolatával 1830-tól foglalkozott. Kísérletezésének elején székek alkatrészeinek gyártásával próbálkozott. Vastag furnérlemezcsíkokat ragasztott össze, s ezeket a négyszögletes rudakat gőzöléssel hajlította meg. A kézi faragástól eltérően így gyorsabban és több példányban is gyárthatta le ugyanazokat a formákat. Hamarosan karos- és támlásszékeket, kanapét, ágyakat is készített ezzel a technológiával. Már ezeknél a korai darabjainál is az igen elegánsan, könnyedséggel kialakított forma tartóssággal és rugalmassággal párosult.

1841-ben egy koblenzi kiállításon Metternich herceg tetszését nyilvánítva figyelt fel Thonet munkáira, és azzal bátorította a mestert, hogy települjön át Bécsbe, ahol több lehetőség kínálkozik az érvényesülésre és a kibontakozásra. Biztosította részére az udvari támogatás megszerzését.

1842-ben Bécsbe vitte mintakollekcióját, ahol a herceg segítségével és közbenjárásával a mintadarabokat maga az uralkodó is megtekintette, így az év júliusában megkapta a jogot a bécsi császári udvari kamarától a hajlított bútorok gyártására. A boppardi asztalosmester nemcsak kiváló újító volt, hanem szerencsés is egyben, mert találkozott azzal az emberrel, akinek támogatásával megvalósíthatta találmányát.

1851-ben a Londoni Világkiállításon Thonet nagy sikert aratott, munkáival bronzérmet nyert. Neve világszerte fogalommá vált. Támlásszékei sikerének titka az volt, hogy tervezett egy alaptípust, amely állandó és variálható elemekből állt össze. A kör alakú ülőlaphoz egyetlen „U” alakú ívből hajlított háttámla csatlakozik, amely a kissé íves hátsó lábakban folytatódik. Az első lábak is hengeresek és kissé kifelé ívesek. Az ülőlap alatt a lábakat kör alakban hajlított merevítő köti össze. És itt következik a változatosság, a háttámla kitöltésére számos, száznál több variációt terveztek. Sikeréhez az is nagyban hozzájárult, hogy a bútorok kecses, hajlékony organikus felépítése a korabeli szecesszió és az 1920–1930-as években kibontakozó Art déco és a Bauhaus ízlésvilágához igazodott.

A hajlított fából készült bútor feltalálásának jelentőségét bizonyítja, hogy a századfordulótól kezdve a modern formatervezés új irányát kereső és képviselő építészek is foglalkoztak hajlított bútorok tervezésével, és felhasználták őket tereik berendezésénél. Michael Thonet találmányából születtek meg a 20. századi bútortervezés ötletei: a lemezből és műanyagból hajlított székek. A hajlított fabútor volt az előhírnöke az acélcsőbútornak is.

A Thonet-bútor ma is folytatja diadalútját. Vonalainak lendületes és elegáns kecsessége, kortalan szépsége nosztalgiát ébreszt és a 19. századvég kávéházainak csillogó atmoszféráját idézi fel.

A képen látható thonet széket a Móri Emléktár és Művészeti kiállítás sváb tájházában tekinthetik meg a látogatók.

Forrás: internet