Kastély, Múzeum

A hónap műtárgya 2018. szeptember

A Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás szeptemberi műtárgya

A hónap műtárgya-sorozat célja, hogy az érdeklődőknek minden hónapban egy-egy kiemelkedő műtárgyat mutasson be, melyeket a Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás tárlataiban tekinthetnek meg a Lamberg-kastélyban.

Szénkénegező

Szeptemberben már ritkábban jártak ki az emberek a szőlőbe, inkább csak azért, hogy a köztes terményeket hazavigyék, vagy figyelemmel kísérjék a fürtök, szemek érését. Az otthoni fő tennivalók közé tartozott a szüret előkészítése, a pince, présház kitakarítása, a hordók kimosása, festése.

Az üres hordókat tisztára mosták hideg vízzel, azután a vizet kicsorgatták belőle. A tiszta hordót, ha szükséges volt, bekénezték és a pincében ászokra fektették. A gondos tisztogatáshoz hozzátartozott a hordó fájának átkenése diófapáccal és az abroncsok átfestése is.

A hordókon kívül előkerült a többi szüretelőeszköz is, a puttonyok, kádak, lajtok, muszulók, sajtárok, tőtikék, szűrőkasok, darálók, amelyek gondos, forró vizes, súrolókefés letakarítás után kiszárítva várták a szüretet. Végül oltott mésszel kimeszelték a pincét és présházat és a padozatot friss homokkal szórták fel.

Azonban mi történt hirtelen gombafertőzés esetén? Segítségül hívták, illetve megalkották a szénkénegező fecskendő nevű eszközt, amit ebben az időszakban alkalmaztak. Ez szeptember havi műtárgyunk.

A filoxéra a szőlőgyökértetű idegen neve. A filoxéra elpusztítására szénkéneget használtak, amit az 1890-es években Budapestről, Veszprémből, Tapolcáról lehetett beszerezni. A szénkéneget fémhordókban szállították és szénkénegező fecskendővel juttatták be a talajba. A szénkéneget úgy kellett adagolni, hogy a filoxéra elpusztuljon, de a tőke megmaradjon. A védekezést évente kétszer, száraz talajban kellett elvégezni. A hatalmas injekciós tűhöz hasonlító szénkénegfecskendőt a tőke körül négy helyen, a tőkétől 20–25 cm távolságban kellett a földbe nyomni, és a dugattyú lenyomásával 6–8 gramm szénkéneget a fém- vagy üvegtartályból a fúrórészen keresztül a talajba juttatni. A szénkénegező fecskendő kihúzása után a lyukat betömték, nehogy a szénkéneg elillanjon. A szénkénegezés alkalmazása esetén a szőlőt trágyázni is kellett.

Jókai Mór Kertészgazdászati Jegyzetek című művében található sorok alapján egy korabeli tevékenységbe tekinthetünk be: „Hogy a szőlő nyáron át oda sem néz a filoxéra pereputtynak, bizonyítja azzal, hogy ősz felé alig győzöm letördelni róla a másodszori termés virágait és egresfürteit; hanem aztán, amint leszüreteltünk, amint a szőlőt először is betrágyáztuk (lásd alább "műtrágya" rovatnál), azután befedtük, akkor neki állunk a szénkénegező géppel s elkezdjük a filoxéra-irtást. (Kiválasztva hozzá a kedvező száraz időt; mert nedves talajban nincs hatása a szénkénegnek.) Azt pedig ily módon hajtjuk végbe: Két munkás elől megy, ki-ki egy régimódi szőlőfúró vassal. Azokkal likat fúrnak - egy lábnyi távolban a szőlőtőkétől. Ilyenformán minden szőlőtőkére négy lyuk szolgál. Az előleges lyukfúratást azért ajánlom, hogy a szénkénegező gépnek a csapja ne veszélyeztessék, mely ha a föld között valami kőre talál, könnyen eltörik s akkor hasznavehetetlenné lesz. Azután jön a harmadik munkás a géppel, melynek fecskendő csöve hat grammra van mérsékelve. (Többet nem kell: mert a nagyon sok a szőlő gyökerének is megárt.) A kezelő munkás egy tenyérütéssel befecskendi a szénkéneg nedvét, mely abban a percben gázzá válik: a negyedik munkás aztán rögtön betömi a szénkénegezett lyukat egy fejszefokkal. Akkor aztán ott hagyjuk a szőlőt s tavaszig bele sem lépünk. Ami élő filoxéra volt a gyökereken, az mind megtért a pokolba: ott maradtak csupán a petéi, azoknak nem ártott a marógáz: azok tavasszal kikelnek, nyáron át újra elszaporodnak, ősszel újra legyilkoljuk őket. "

A műtárgyat a Lamberg-kastély Kulturális Központ, Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás Sváb tájházában tekinthetik meg a látogatók.