Kastély, Múzeum

A hónap műtárgya 2019. március

A Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás márciusi műtárgya

A hónap műtárgya-sorozat célja, hogy az érdeklődőknek minden hónapban egy-egy kiemelkedő műtárgyat mutasson be, melyeket a Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás tárlataiban tekinthetnek meg a Lamberg-kastélyban.

Móri sváb női népviselet

A tavasz legjelentősebb időszaka a nagyböjt, ami húshagyókeddtől húsvétig tartott. A nagyböjti időszakot a nagyhét zárta le, ami a külső, belső megtisztulás ideje volt. A móri svábok külső megjelenésükkel, öltözködésükkel is igyekeztek kifejezni a Krisztus keresztre feszítése miatt érzett bánatot. egyszerűbb, sötétebb ruhában jártak.

Vegyük szemügyre egy kicsit közelebbről a móri svábok viseletét, márciusban a móri sváb női viseletet választottuk a hónap műtárgyának. Hétköznapra a kékfestő anyagot kedvelték, nagy üstökben festették az új, vagy a már kifakult régi anyagokat. A befestett anyagot szárításra kifeszítették, azaz kispannolták. Ha megszáradt, mindkét oldalát vékony viaszréteggel vonták be.

A kötények anyagát erősebben viaszolták, mint a többit, hogy jobb tartása legyen. Az ünneplős kötények színe fekete, a hétköznapié szilvakék volt. A kötények összehajtásának különleges technikája volt. Először hosszában félbehajtották, majd ezt még kétszer megismételték, azaz nyolcadolták a kötényt. A kapott keskeny csíkot középen is félbehajtották és a megkötőjével áttekerve tették el. A hajtások vonalán enyhén megtört a viaszolás, így aztán viseléskor is jól látszottak. A kékfestő ruházatnak volt egy fényesebb – utcára hordott – és egy mattabb – otthonra, munkára használt – változata.

 

A népviselet másik jellegzetes darabja a bő blúz, amelyet elöl a köténnyel lefogtak, azaz bekötöttek, hátul és oldalt azonban a kötényen kívül hagytak. A blúz ujja bevarrott, nyaka gallér nélküli kerek, vagy szögletes kivágású volt, eleje általában patenttal csukódott középen, vagy oldalt. A rávarrt gombok és a levarrt hajtások csak díszítésül szolgáltak. A blúz alatt vászonból készült ingvállat hordtak, ami a mai kombinéhoz hasonló, csak szélesebb pánttal.



Az öltözék következő darabja a bokáig érő, derékban húzott szoknya, ami nem gombbal záródott, hanem egy kötővel kötötték fel, amit elölről hátra vitték, ott kereszteztek és elöl megkötöttek. Alatta két, vagy több alsószoknyát hordtak, amelyek közül a legfelsőt a lányok és fiatal asszonyok csipkével, vagy slingeléssel díszítettek. A felül lévő alsószoknyát nem keményítették, a többit igen.

A vékonyabb vagy vastagabb szövetből készült fejkendő is szorosan a ruhához tartozott. Jellegzetesen kötötték fel, előre húzták a homlok fölé, majd két oldalt behajtották, és az áll alatt megcsomózták. Teljesen más rendeltetése volt az ún. nagykendőnek, amit „Khocntiehl”-nak „pokróckendőnek”, vagy „berliner”-nek hívtak, és nagy hidegben kabát helyett hordtak. Alakja négyszögletes, anyaga vastag gyapjú, széleit gyakran rojtok díszítették. Színe legtöbbször fekete, vagy sötétszürke, barna, esetleg kockás.

A térd fölött végződő gumiszalaggal (Gumipantl) rögzített, általában fekete színű harisnya és fekete cipő – magas szárú, vagy pántos, spanglis – képezte a teljes női öltözék részét.

A műtárgyakat a Lamberg-kastély Kulturális Központ, Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás Sváb tájházában tekinthetik meg a látogatók. A népviseletek Heim Györgyné, Beck József, Cseuscsik Győzőné móri, illetve Czink Antalné tatabányai lakosok ajándékaként kerültek gyűjteményünkbe.

Márciushoz kapcsolódó móri sváb szólások:

„Ist Maria Verkündigung schön und hell, kommt viel Obst auch alle Fall” – Ha Gyümölcsoltó Boldogasszony napja szép és világos, akkor minden esetben sok gyümölcs várható.

„Marzenschnee tut den Korn weh, Marzenstaub bringt Grass und Laub.” – A márciusi hó fáj a gabonának, a márciusi szárazság füvet és lombot hoz.