Gyógyvizes cserépedény korsó

A „hónap műtárgya” sorozat célja, hogy az érdeklődőknek minden hónapban egy-egy kiemelkedő műtárgyat mutasson be, amelyet a Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás tárlataiban tekinthetnek meg a Lamberg-kastélyban.

A szikvíz összetett szó, a szik, szikes föld és a víz összekapcsolásával képzett szó. Keletkezésének voltaképpen tárgyi tévedés az alapja: a szódavíz készítéséhez felhasznált szénsavat tévesen azonosították a sziksóval.
A 19. század első felében Erdélyben, és az ország azon részein, ahol a természetes “savanyú” vizek, az ún. erdélyi “borvizek” fakadtak, nagy előszeretettel fogyasztották a szén-dioxidot természetes módon tartalmazó frissítő hideg vizet. A borvízben szegény területeket ún. „borvizes székelyek” látták el ponyvás-fedeles kocsijaikkal és cserépkorsóikban borvízzel. A Dunántúlon a nassaui (Hessen, középnémet tartományban található) szénsavas források vizeivel, gyógyvizeivel hígították a borokat, ezért lehet a régi présházaknál találni jellegzetes nassaui forrásokból, kutakból származó gyógyvizes cserépedény korsókat.

Magyarországon a különlegességnek számító szénsavas szódavizet, mint nem természetes ásványvizet, üdítő és frissítő folyadékot Jedlik Ányos, a természetbúvár bencés szerzetes készítette először 1826-ban, és az első szikvízgyártó üzemet is ő hozta létre 1841-ben Pest- Budán. A polgárosodó főváros és környékének vigadozó társaságai hamarosan megszerették a szódavizet frissítő, pezsgő, hűsítő hatásáért. Nem véletlen, hogy Fóton, a Vörösmarty Mihály által is kétszer megénekelt fóti borok hazájában a híres Fáy András féle borospincében mutatta be Jedlik a szódavizet, amit akkor még németesen spriccernek neveztek. A polgárosodó társadalom éttermeiben, kocsmáiban, cukrászataiban hamarosan elterjedt a szódavíz. A tiszta bor helyett az üdítő hosszúlépés, a kisfröccs, a nagyfröccs, az édes cukrászsütemények mellé a szódavíz volt a legjobb szomjoltó. A 19. század végén, még a millenniumi ünnepségek pompájában is helyt kapott a szódavíz, mint a kor újdonsága.

A fotón látható két palackot Horváth Imréné ajándékozta a Móri Emléktár és Művészeti Kiállításnak, melyeket a Német Nemzetiségi Tájházban láthatnak az érdeklődők.

Forrás:internet