Köpülő (vajkészítés)

A „hónap műtárgya” sorozat célja, hogy az érdeklődőknek minden hónapban egy-egy kiemelkedő műtárgyat mutasson be, amelyet a Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás tárlataiban tekinthetnek meg a Lamberg-kastélyban.

A vaj a tej különválasztott zsiradéka. Eltarthatóvá kisütéssel tették, vagyis a friss vajat edényben tűzre téve lassan megolvasztották, a bennemaradt vizes írót kisütötték. A vajat melegen szűrték tárolóedénybe, közte nem maradt levegő. Ilyen rétegekből gyűjtötték tele több alkalommal az edényeket. A tárolóedény többnyire fabödön, ritkábban cserépfazék.

A piacra szánt vajat köpülés után csak vízben mossák, íróját kinyomogatják, a vajból gombócokat, hasábokat alakítanak, ezeket sokszor növénylevélbe burkolják. Díszítésre szolgált a  vajnyomó minta.  A vajkészítés a tehéntej származékaiból a parasztháztartásban az egész magyar nyelvterületen szokásos. Erdélyben bivalytejből is készül vaj. Juhtej származékaiból csak nagyobb mennyiségű tejjel dolgozó pásztorok készítettek szórványosan vajat. A vajkészítés alapanyagai, módja, eszközei és népnyelvi szakkifejezései vidékenként eltérőek. Legelterjedtebb alapanyag az aludttejről összegyűjtött tejfel.

A tejfelt vagy az e célra szolgáló köpülő edényben, függőleges irányban mozgó eszköz segítségével köpülik, verik vajjá, vagy tálban, bögrében fakanállal kavarják.

A 20. sz.-ban üvegben, bádogkannában készítenek rázással is vajat a nagyobb múltú köpülés, keverés mellett.

A köpüléssel való vajkészítés munkájának neve a köpülés, zurbolás, zürbölés, tejverés, vajverés.

A vajhoz és készítéséhez sok hiedelem fűződik. A köpülés sikere sok tényezőtől függött; bizonytalan kimenetele miatt sok mágikus kísérőcselekmény és  előírás társult hozzá országszerte. Előre biztosíthatónak vélték a sikert a köpülőedény bizonyos füvekkel való füstölésével, forrázásával ( Szent György napja). Köpülés közben a  rontást megelőzendő óvakodtak a látogatóktól, és nem engedték a vajat megdicsérni. Országosan ismertek voltak köpülést serkentő mondókák (pl. „Kelj, vajam, kelj, Falu végén hasas lány, Írós vajat kíván”), amelyek azonban ma már inkább csak játékos jellegűek.

A vaj részben racionális tapasztalatokon alapuló gyógyító felhasználásának köréből legáltalánosabb volt a  kelésre, gyulladt bőrfelületekre, kipállásra használt sótlan vaj és tejfeles pehely; valamint az égési sebekre, gyulladt szemre használatos aludttej. A vajhaszon biztosítását szolgáló mágikus eljárás a harmatszedés.

A fotón látható üveg köpülőt ajándékba kapta a Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás, melyet a Német Nemzetiségi Tájházban tekinthetnek meg az érdeklődők.

Forrás: Internet