Radó Antal verse

A „hónap műtárgya” sorozat célja, hogy az érdeklődőknek minden hónapban egy-egy kiemelkedő műtárgyat mutasson be, amelyet a Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás tárlataiban tekinthetnek meg a Lamberg-kastélyban.

Radó (eredeti nevén Roder) Antal író, költő, műfordító és irodalomtörténész 1862-ben Móron született. Édesapja tanító és újságszerkesztő volt. Néhány év múlva a család Szombathelyre költözött, Radó már ott végezte el az elemit, majd a középiskolát. Korán kezdett „verselni”, 13 éves korától jelentek meg versei szombathelyi és más vidéki lapokban.

1879-től a Budapesti egyetemen tanult először klasszika filológiát, majd az egyetem második évétől magyar-német szakon. Tanulmányai közben hírlapírással és leckeórák adásával is foglalkozott. Ekkor fordult figyelme különösen az olasz nyelv és kultúra felé, Olaszországban járt is nyelvtanulás céljából. 1881-ben Roder családi nevét Radóra változtatta. Még ugyanebben az évben a Kisfaludy Társaságban bemutatták egyik műfordítását, Tasso Megszabadított Jeruzsálem című művének néhány énekét. Szintén a Kisfaludy Társaság pályázatára lefordította Byron Lara-ját, mellyel 1882-ben elnyerte a „40 aranyos” pályadíjat – és még húsz éves sem volt ekkor.

1883-ban tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. Egy újabb olaszországi tanulmányútról hazatérve a budapesti tanárképző-intézet gyakorló gimnáziumában volt gyakorló tanár. Emellett világirodalmi előadásokat és leckéket tartott egy jómódú polgárcsaládnál, ahol megismerkedett későbbi feleségével, Stern Helénnel. 1885-ben belépett az országgyűlési gyorsíró irodába, itt először gyorsíróként, 1899-től pedig revizorként dolgozott. Sokkal később, 37 évi munka után 1922-ben, mint a gyorsíró iroda főnöke, innen ment nyugdíjba.

1887-ben megnősült, és ezután szakított a napi zsurnalisztikával. Munkásságának talán leggazdagabb része az idegen nyelvű irodalom magyarra fordítása. Kiválóan tudott olaszul, németül, franciául, angolul és spanyolul, sőt a perzsa nyelvet is megtanulta. Sok versfordítása mellett mintegy huszonöt opera szövegkönyvét is ő magyarította. Jelentős az irodalomszervező tevékenysége is. 1891-től a „Magyar Könyvtár” című könyvsorozat, 1901-től pedig a „Remekírók Képes Könyvtára” szerkesztője volt. 1926-tól az ő kezdeményezésére megalakult Magyar PEN Club igazgatóságában tevékenykedett alelnökként. 1945-ben, a zsidóüldözések idején önkezével vetett véget az életének 82 évesen.

Könyvtárunk 1972-ben vette fel Radó Antal nevét.

A fotón látható eredeti kézzel írt verset a Lamberg-kastély könyvtárának az előterében lévő kiállításban tekinthetik meg az érdeklődők.