Iratkozzon fel hírlevelünkre!



Keresés az oldalakon

Művelődési központ

A hónap műtárgya 2018. május

Vonószék (vonópad), vonókés
 

 

A vonószék vagy vonópad a faragás segédeszköze, a munkadarab befogására. Egyéb elnevezései: kézvonószék vagy -pad, vonószék, bakszék, szijószék, szilópad.
Alsó részét támlátlan, becsapolt lábú pad képezi, ennek egyik végéhez csatlakozik a faragandó darabot tartó emelvény, illetve az azt rögzítő fej. A fejet a vele összeköttetésben levő lábitó (talp, papucs) segítségével tartja szorosan a lovaglóülésben helyet foglaló faragó. Régen a parasztok portáján is megtalálható volt a vonópad, például szerszámnyeleket - többek között három ágú favillát, ötágú törekvillát, házi kenyérsütő lapátot, gereblyét, fejszenyelet, szekérderekat, lapátnyelet, stb. -  faragtak rajta, de mostanára már csak egy két fafaragó birtokában van ez a méltatlanul mellőzött szerszám.


  

A faragószékhez tartozó speciális faragóeszköz a kétnyelű kés, vonókés vagy kézvonókés, szíjókés.
A faragószék, vonószék a középkor folyamán alakult ki; római kori kezdeteit egy II. századi galliai dombormű jelzi, mely szerint ekkor még a lábbal való leszorítás szíjhevederrel történt. A faipar Európa-szerte használta, így a modern gyalupad bevezetéséig, a XVIII. századig az asztalosok is. Magyarországon a legkorábbi adatot 1587-ből ismerjük a faragószékre, illetve 1588-ból a vonószékre. Első ábrázolása Comenius Orbis Pictusában (1685) maradt fenn (kádárműhelyben). A megőrződött régi népi példányok gyakran díszesen kiképzettek, különösen jellemző a fejnek ember- vagy lófejkénti kialakítása.


A gyűjteményünkben található vónószéket, illetve vonókéseket a Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás Sváb tájház kiállításában tekinthető meg, Kertész Pálné móri lakos ajándékozásának köszönhetően.


Tetszett? Ossza meg másokkal is!