Tarkedli sütő

A „hónap műtárgya” sorozat célja, hogy az érdeklődőknek minden hónapban egy-egy kiemelkedő műtárgyat mutasson be, amelyet a Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás tárlataiban tekinthetnek meg a Lamberg-kastélyban.

A tarkedli (talkedli) elnevezés cseh szóból származik, ami a sütőedényre utal. Sokkal inkább cseh szakácsnők alkotása, akik mesterei voltak a tésztáknak, és akiket előszeretettel alkalmaztak a Habsburg birodalom idején konyháikban a tehetős osztrák családok. A cseh fánkként is ismert sütemény sütéséhez speciálisan kiképzett edény kellett.  A kerek félgömb alakú mélyedésekkel kialakított talkedli- vagy tarkedlisütő nagyanyáink konyhájának edénykészletében még gyakran használt eszköz volt. Ez az, amit a csákvári fazekasok tökélyre fejlesztettek, mert nem csak funkcionálisak, de szépek és sokáig használhatók is voltak a cserépedényeik. A település környékén bányászott tűzálló agyag kitűnő nyersanyagnak bizonyult: az ebből készített edények nem repedtek meg a nyitott tűzhelyen.

 Ma már sok háztartásból kiszorult ez a sütőedény, de a tarkedlit ma is előszeretettel sütjük.

 „Régen, amikor az emberek este hazaértek a mezőről, még vacsorát kellett főzni. Az asszony tüzet rakott, feltett egy kis levest, bekeverte a tarkedli tésztát, aztán kiment az állatokat ellátni. Ha ügyes volt, mire végzett, megfőtt a leves, és megkelt a tarkedlitészta, amit hamar ki lehetett sütni. Minden háznál volt tej, tojás, meg zsiradék és persze egy kis liszt, hiszen vacsorára csak 30-40 deka lisztből készült a tarkedli a sparhelten.”

Több fajtája is létezett, mert – úgy mondják – annyi mélyedése volt, ahány tagja a családnak.

Lássuk hát hogyan készül a tarkedli a csákvári Judit néni konyhájában: „40 dekagramm lisztet tálba szitálok, a közepébe egy kis fészket csinálok. Ebbe teszek 2 evőkanál kristálycukrot, ráöntök 4-5 deciliter langyos tejet és rámorzsolok 2-3 dekagramm élesztőt. 4 tojássárgáját a liszt szélére teszek. Amíg dolgozik az élesztő, a tojások fehérjét kemény habbá verem. Amikor az élesztő megkelt, a tálban lévő alapanyagokat összekeverem. A palacsintatésztánál sűrűbb, de a nokedlitésztánál lágyabb tésztát kell kapnunk. Ha túl kemény lenne, akkor keverés közben adok hozzá apránként még egy kis tejet. Ha összeállt a tészta, letakarva hagyom egy fél órát kelni, majd az olajozott tarkedlisütő mélyedéseibe teszek egy-egy kanállal a tésztából, és mind a két oldalát szép aranysárgára, barnára sütöm. Porcukorral meghintem a kisült fánkocskákat, és lekvárral tálalom. A tarkedlisütő alá, a gázlángra tegyünk vaslapot. Akinek nincs tarkedlisütője, az akár egy serpenyőbe öntött kevés olajban is kisütheti a kanállal kiszaggatott tésztát.”

A fotón látható tarkedli sütő a Móri Emléktár és Művészeti Kiállítás Német Nemzetiségi Tájházában tekintheti meg az érdeklődő a Lamberg-kastélyban.

Forrás: Internet